A tiszagyendai lakosság alighanem megsejtette, hogy Alapítványunk be fog számolni a hulladéklerakós fórumról, mert igen csekély számban vettek részt a rendezvényen.
Pedig azt is megtudhatták volna, miért annyi a szemétdíj, amennyi. Beszámoló a lakossági fórumról.
Mielőtt a fórumra elindultunk volna, tettünk egy kis kitérőt a gyendai lerakó felé, hogy lássuk az aktuális helyzetet. A minket fogadó látvány – egy környezetvédő szemében legalábbis – mélyen lehangoló: a lerakó, bár jórészt földdel takart, a körülötte sűrűn növő nád és egyéb vízkedvelő növény biztos jele annak, hogy a lerakóban lévő szemét rendszeresen érintkezik a talajvízzel, és a kimosódó vegyületek akár nagy területet is elszennyezhettek már. De nemcsak a felszín alatti részek aggályosak. Az égésnyomokból jól látszik, hogy a lerakót rendszeresen felgyújtják. Talán azért, hogy esztétikusabb legyen. Az égő szemét, még megérkeztünkkor is füstölgött. Vajon a gyújtogató, vagy az azt elrendelő számolt-e azzal, hogy a szemét elégetésekor toxikus és rákkeltő vegyületek szabadulnak fel? Például dioxinok, amelyek bátran nevezhetőek a legtoxikusabb vegyületcsoport egyikének?
Akárhogyan is, a lerakó ilyen módon nem üzemelhet tovább, és éppen ideje a rekultivációnak. Persze biztos sokakban felhorkan a kérdés, hogy akkor hova viszem a fölös szemetemet lerakni? De lássuk be, ennek a kérdésnek nincs létjogosultsága, ha a falut értéknek tekintjük, és nem akarjuk vizeit és levegőjét elszennyezni.
A lerakói körút után visszakanyarodtunk a faluba és éppen időben érkeztünk a fórumra, amelyet Kontra Levente a projekt menedzsere tartott. A falut 12 fő képviselte, míg az előadók részéről ketten érkeztek.
A fórum egy rövid, félórás előadással kezdődött. Az elején megtudhattuk, hogy a Tisza-tavi önkormányzatokat összefogó társulás 2000 tájékán alakult, és célja a helyi hulladék-probléma megoldása volt. Ennek keretében uniós forrásból létrehozták a füredi új korszerű lerakót, új gépeket vásároltak, tömörítő berendezés került beszerzésre, és így tovább. A 6,7 mrd forintos projektbe betervezték ugyan a hulladéklerakók rendbetételét, rekultivációját, ám mivel közbejött az uniós csatlakozás, ezért az eredeti terveknél lényegesen komolyabb feladat lett a hulladéklerakó rekultiváció, és a források már nem voltak elegendőek.
Az új pályázati lehetőségek azonban megteremtették a lehetőséget a Tisza-tavi társulás 37 lerakójának rendbetételére. A pályázat első fordulójában, amely most zajlik lehetőség nyílt a lerakók felmérésére, a majdani rekultiváció előkészítésére. A második fordulóra idén ősszel nyújt be pályázatot a társulás mintegy 4,7 mrd forint értékben. A döntés jövő év első negyedévében várható, de jó eséllyel nyertes lesz a pályázat, köszönhetően a rendelkezésre álló források bőségének.
A gyendai lerakó valamikor 2010-2013 között kerül rekultivációra. A 13 ezer nm2-es területen először összetolják a hulladékot, prizmát alakítanak ki, amire vízzáró réteget valamint inert hulladékot (építési törmeléket), majd egy 30 cm-es humuszréteget helyeznek. Ami idővel benövényesedik. Az így módon rekultivált területet továbbá talajvíz kutakkal veszik körbe, ahol ellenőrizhető, hogy szivárog-e a lerakó. A területet 2020-ig az önkormányzatnak kell kezelni, nem adhatja el, és nem adhatja ki bérbe sem. A karbantartása időszakos kaszálásból áll majd, ám az itt nyert kaszalék nem használható fel, a potenciális szennyezettség miatt.
Az előadás végeztével még néhány kérdést feltett a hallgatóság, így részünkről megkérdeztük, hogy mennyibe kerül például az önkormányzatnak a talajvízfigyelő kutak fenntartása, valamint, hogy a lerakó nem esik-e bele a Nagykunsági tározó területébe. A válaszok szerint a kút fenntartása éves szinten mintegy 100 ezer forintos kiadást jelent, és a tározó sem jelent problémát.
A fórum végeztével még váltottunk pár szót az előadóval, és megkérdeztük nem lehetne-e a gyendaiaknak kevesebb pénzért kisebb kukát igényelniük. Az előadó elmondta, hogy a Társulásban a Remondis Kft-nek 49 %-os tulajdona van, míg az önkormányzatoknak 51%-a. Így noha elméletileg az önkormányzatok szavazataránya nagyobb, a valóságban a cég igen nagy lobbierővel rendelkezik, és nagyon nehéz olyan kezdeményezéseket keresztülvinni, amelyek a cég profitját csökkentik.
Pedig számtalan olyan lehetőség lenne, amelyek a hulladéktermelés csökkenésével járna, és így a lakosságnak pénzben könnyebbséget jelenthetne, a környezetnek pedig kisebb terhelést. Így célszerű lenne bevezetni a kisebb edényzet választásának lehetőségét, hiszen ezáltal a lakosság ösztönözhető lehetne a kisebb hulladéktermelésre. Másutt bevett gyakorlat a házhoz menő szelektív gyűjtés is, de szintén sok helyütt alkalmazzák a házi komposztálást, amely a szerves hulladékot kiveszi a rendszerből és nem kell elszállítani, nem tölti a lerakókat.
Egyetlen egy probléma van. A szolgáltató abban érdekelt, hogy minél több hulladékot kelljen elszállítani, hiszen annál több a profit, és hiába más a környezet, a lakosság és az önkormányzatok érdeke, valahogy mégis mindig a cég szempontjai érvényesülnek. De azért az 51% mégiscsak a többség. Ha az önkormányzatok eléggé eltökéltek, keresztülvihetik az akaratukat, és ebben talán a civil szervezetek és a lakosság segíthet is.
Ha lesz rá igény, Alapítványuk megkeresi a konzorciumot és javasolni fogja a kisebb edényzet bevezetését. A Remondis vélhetően ellene szavaz. Meglátjuk lesz-e e a harmincegynéhány önkormányzat közül valaki, aki fel meri vállalni a lakosság előtt, hogy a cég mellett és a kisebb kukák lehetősége ellen szavaz….
Szuhi Attila
